Mindjárt szülünk!

2017. február 12. - Kasza Zsuzsanna

Mindjárt szülünk!

 Rövid utazás az anyatejes táplálás körül

  Miért gondolja az anyák egy része úgy, hogy ha törik, ha szakad, kizárólag anyatejjel táplálják a babájukat, miért gondolják mások úgy, hogy ők ebből nem csinálnak „ügyet”, lesz, ahogy lesz, és miért határozzák el megint mások, hogy ők bizony hozzá sem kezdenek a szoptatáshoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akár szoptat egy anya, akár nem, nagy valószínűséggel szembetalálja magát környezete „jó akaró” véleményével, amely próbálja őt meggyőzni arról, hogy mit is kellene másképpen csinálnia.

A szoptató anyák között gyakori álláspont, hogy a csecsemőtáplálásnak csak és kizárólag ez a formája az üdvözítő megoldás, nem kis szorongást és bűntudatot keltve azokban a társaikban, akiknek ez nem sikerül. Sok olyan édesanyával találkoztam, akik nem tartják magukat elég jó anyának, mert nem tudtak szoptatni és ezért tápszerrel etették gyereküket. Ugyanakkor a csecsemőjüket nem szoptató anyák részéről is érezhető egy véd és dacszövetség, miszerint a szoptatás túl van misztifikálva és egyáltalán nincs akkora jelentősége, mint azt ma annyi fórumon hangoztatják.

 Természetesen a legideálisabb az lenne, ha a kisbabát váró családok elérhető, hiteles és szakszerű információhoz, szükség esetén pedig olyan segítséghez juthatnának, amely képessé teszi őket a megalapozott döntéshozatalra.

A szoptatási szakemberek véleménye szerint, az az anya, aki a szülést követő hónapokban szeretné kizárólag anyatejjel táplálni gyermekét, illetve elkötelezett emellett, az képes gyermekét szoptatni. A környezetemben azonban sok olyan édesanyát ismerek, akiknek ez mégsem sikerül. A szoptatási nehézség, ha nem is általánosan elterjedt, de sok kisgyermekes család életét nehezíti meg a szülés utáni időszakban.

Elgondolkodtató tény, hogy sokkal több esetben jelentkezik szoptatási probléma, mint azt fiziológiai okok indokolnák. Természetesen ezek az esetek sem elhanyagolhatóak. Ugyanakkor érdemes foglalkozni a pszichológiai aspektussal is. A szoptatási nehézségek hátterében több lélektani ok húzódhat, az egyén saját történetében éppúgy, mint az aktuális élethelyzetében, amely nehezíti egyfelől az odaadást, legyen szó az anyának önmaga odaadásáról az anyaszerepnek, vagy a tej odaadásáról a babának, másfelől az elengedést, a korábbi élethelyzetét éppúgy, mint az anyatejét. Amikor egy anya a szoptatás számtalan, szinte felsorolhatatlan előnyéről hall, olvas, és ő maga is szoptat, joggal érez megelégedettséget, büszkeséget, hogy a legjobbat nyújtja gyermekének. Számomra ugyanakkor elgondolkodtató, hogy vajon hogyan éreznek azok az anyák, akiknek nem sikerül a szoptatás. Az édesanyákkal való munkám során számtalanszor hallom, hogy csalódásként, saját anyai kudarcukként élik meg a sikertelen szoptatást. Természetesen el lehet jutni abba az érzelmi állapotba, hogy a negatív érzésekkel megbirkózva, azokat hátrahagyva higgyünk abban, hogy nem ezen múlik, hogy valaki milyen anyává válik. Fontos feladat csökkenteni a frusztrációt, az elkeseredettséget, a dühöt, továbbá oldani a negatív tapasztalatokból eredő feszültséget, hogy az átfordulhasson olyan pozitív energiába, amely segítheti az anyukákat, hogy higgyenek önmagukban. Hiszen ezzel nyújthatjuk legtöbbet a kisbabánknak.

A szoptatási nehézségek, kudarcok hátterében az esetek döntő többségében valóban nem testi zavarok állnak, hanem sokszor csupán tudat alatt rejtőző elutasítás, érzelmi ambivalencia és szorongás. Az a helyzet, amikor a csecsemő megszületésével a fiatal pár családdá bővül, krízishelyzetet teremt. Ennek természetes velejárója, hogy a családban megemelkedik a feszültségszint, amihez gyakran kialvatlanság és érzelmi labilitás is társul – köszönhetően többek között a hormonoknak -. Az anya szülés előtti félelme attól, hogy lesz - e elég teje, hogy  képes lesz -  e ellátni babáját, erős szorongáshoz vezethet. A szorongás pedig gátló hatással lehet magára a hangsúlyos cselekvésre, vagyis a szoptatásra. (Molnár 1980)

A gyermek utáni vágy, a gyerekek szeretete mellett az a fajta szimbiotikus kapcsolat, ami egy anya és újszülöttje között kialakul, sokszor sokkoló lehet. Szorongást kelthet az anyában, ha felismeri, hogy ő a felelős azért, hogy babája egészségesen fejlődjön, hogy ő az egyedüli, aki táplálni tudja, hogy éjjele-nappala csak az újszülöttről szól az első időkben. Ezt a fajta kötöttséget sokszor nehéz felvállalni – pedig sokat kellene erről beszélni - és sokan menekülnek is előle. Persze nem minden esetben tudatos folyamatról van szó, de a cumisüvegből való etetés éppen arra jó példa, hogy az anya meg akarja osztani ezt a felelősséget másokkal. Cumisüvegből, akár anyatejjel, akár tápszerrel más is meg tudja etetni a babát. Az már egy másik történet, hogy a cumisüveg használata milyen nehézségeket okoz a szoptatás fenntartásában…

Sokan nem beszélnek érzéseikről senkivel, arra gondolva, hogy ha megosztják másokkal belső világukat, esetleges negatív érzéseiket, akkor rossz anyának fogják tartani őket, ezért inkább hallgatnak. Nagy szükség lenne olyan fórumokra, ahol az anyák nyíltan beszélhetnének az érzéseikről, mindenféle megbélyegzés nélkül. Meggyőződésem, hogy sokat segítene az anyukák szorongásainak csökkentésében, ha megtapasztalnák, mások is küzdenek hasonló érzésekkel és hogy ez természetes jelenség. Ha az az anyukák találkozhatnának egymással, megbeszélhetnék a problémáikat, megoszthatnák a sikereiket, választ kaphatnának kérdéseikre, sokkal több kisbabának lenne érzelmileg kiegyensúlyozott, magabiztos anyukája, aki képes számára megadni mindazt, ami megalapozza későbbi testi, érzelmi fejlődését függetlenül attól, hogy szoptatott-e vagy sem.

 

 

 

 

 

.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://budaipszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr7112250340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása