AZ EVÉSZAVAR JELEI

AVAGY ÚTMUTATÓ AZ EVÉSZAVAROK FELISMERÉSÉHEZ

2019. február 20. - Katona Etelka

Honnan lehet felismerni, hogy Ön vagy egy hozzátartozója étkezési zavarokkal küzd? A következőkben bemutatjuk azokat a jeleket, amelyek segítenek a felismerésben.

large_marieantoinette.jpg

Az evészavarok jelei nagyon különbözőek lehetnek, sokszor kombinálódnak, de az is előfordulhat hogy külső megítélő számára nem is mutatkoznak. A felismerést tovább nehezíti, hogy az érintett személy számára sem mindig tudatosul, hogy étkezési szokásai „zavarokká” alakultak. A következőkben felsorolásra kerülnek azok a jelenségek, amelyek evési zavar jelenlétére utalhatnak.

 Fizikai Jelek:

  • Hirtelen súlyvesztés vagy gyakori ingadozás a testsúlyban
  • Menstruáció elmaradása vagy zavara nőknél és csökkent libidó férfiaknál
  • Általános fáradtság, rossz alvás
  • Szédülés vagy zavarodottság
  • Levertség és erőtlenség
  • A hányás okozta károsodás jelei, köztük az arc vagy az állkapocs körüli duzzanat, fogak károsodása és rossz lehelet
  • Fázás (Hidegérzet) meleg idő ellenére is

 Pszichológiai Jelek: ezeket a jeleket nehezebb detektálni. Általában viselkedésváltozás vagy beszélgetés során kerülnek felszínre.

  • Túlzott foglalatosság az étkezéssel, étellel, az alakkal és a súllyal
  • Szorongás és irritáltság az étkezések idejének táján
  • Étel közelében „kontroll nélküliség” érzete
  • „Fekete-fehér gondolkodás” (pl.: merev gondolkodás egyes ételeket illetően: jó vagy rossz étel, szuper egészséges vagy egészségtelen)
  • Eltorzult kép a saját testtel kapcsolatban (pl.: kövérnek látja magát pedig nem az)
  • Étel használata az önmegnyugtatásra (pl.: evés az unalom, a stressz, a depresszió legyőzésére)
  • Étel büntetésként való használata (pl.: rossz hangulat, stressz, vagy érzelmi okok miatt az étel megvonása)

Jelek a viselkedésben:

  • Diétázó magatartás (pl.: böjtölés, kalóriszámlálás, ételcsoportok mint pl zsírok és szénhidrátok elkerülése)
  • Magányos étkezések, társaság elutasítása az étkezések alkalmával
  • Bizonyítékok falásroham jelenlétére (pl. Ételek felhalmozása és/vagy eltűnése)
  • Gyakori látogás a fürdőszobába röviddel az étekzések után
  • Hányás vagy laxatívum (hashajtó), beöntés, étvágycsökkentő vagy vízhajtó használata
  • Változás az öltözködésben (pl.: buggyos ruhák viselete)
  • Kényszeres, vagy túlzott testedzés (pl.: rossz időben, betegség/sérülés ellenére, és szorongás/distressz érzése ha nem jut el edzeni)
  • Változás az ételpreferenciában (pl: azt állítja, hogy nem szeret ételeket amelyeket előzetesen preferált, hirtelen túlzott foglalatosság az „egészséges étkezéssel” vagy étkezések folyadékkal való helyettesítése)
  • Merev rituálék az étkezés és az étel elkészítése körül (pl.: nagyon lassan eszik, icipici darabokra vágja az ételt, ragaszkodik ahhoz hogy minden nap meghatározott időben történjenek az étkezések)
  • Extrém érzékenység az alakra, súlyra, étkezési szokásokra vonatkozó hozzászólásokra
  • Titkolózás az ételek körül (pl.: azt mondja, hogy evett amikor nem, vagy elrejti az ételt a szobájában)

 Az imént felsorolt jelek nem egyértelműsítik, hogy az adott személy „evészavaros” de meglétük kapcsán érdemes jobban odafigyelni az illetőre és szakember tanácsát kikérni.

 

 

Boldog új évet kívánunk!

Szeretetben, békében, élményekben gazdag, boldog új évet kíván a Budai Pszichológus Központ csapata, az alábbi Hamvas Béla verssel:

"Isten tenyerén ébredtem
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, 
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. 
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, 
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. 
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni 
Sirályokat felette felhőkkel táncolni, 
Láttam a békét az emberek szívében, 
Láttam az erdőket fürödni a fényben. 
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt, 
Láttam az embert, és láttam a zenét, 
Láttam a földet szeretetben élni, 
Láttam a csöndet a széllel zenélni. 
Láttam Istent amerre csak néztem, 
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem, 
S az Ő hangján szólt hozzám a szél, 
Mint anya, ki gyermekének mesél, 
Millió apró tükörben láthatod magadat, 
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!"
- Hamvas Béla

dark-1845065_1920.jpg

Karácsonyi köszöntés

A Budai Pszichológus Központ csapata az alábbi Hamvas Béla idézettel kíván minden kedves vendégének meghitt, békés karácsonyt és sikerekben gazdag, boldog új évet!

A szeretet indokolhatatlan, és nem ezért, vagy azért, hanem mert indoklásra nincs is szüksége, vagyis a létezéssel együtt adott tény, de viszont a szeretet az, amely az ember magányát feloldja, és az embert betakarja. A szeretet védelem. A szeretet azon kívül, hogy szeretet, védelem is, és az egyetlen valódi védelem az ellen, hogy itt vagyunk a világon, meztelenül és egyedül.
-Hamvas Béla-

angyal.jpg

Kényszeres hajtépés, a trichotillománia

woman-2609115_1920.jpg"Csak" hajhullás, vagy trichotillománia áll a háttérben?

Az alábbi Nők Lapja Cafés cikkben Bak Anitának a Budai Pszichológus Központ vezetője, Kasza Zsuzsanna klinikai szakpszichológus nyilatkozott.  

 

 

Amikor nehéz élethelyzetbe kerültem, mindig csomókban tűnt el a hajam

 

Induló Önismereti pszichodráma csoport

A Budai Pszichológus Központ egyik tapasztalt terapeutája, Ferencz Veronika és felkészült kolléganője, Szathmári Edit pszichodráma csoportot indít 2019 januárjában.

Az összesen 15 találkozásra 2019 január és április között kerül sor. További részletek az alábbi linkre kattintva érhetőek el. 

Dolog elől futsz vagy keresel valamit?

Választ kaphatsz az induló Pszichodráma csoportban.

http://www.budaipszichologus.hu/pszichodrama-csoport-vezeti-ferencz-veronika  

 

Új kollégánk, Szabó András üdvözlése

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy olyan kollégát üdvözölhetünk csapatunkban, akinek személy szerint mérhetetlen hálával és köszönettel tartozom.
Fogadják szeretettel Szabó András burn out, válság, krízis kezelésben jártas coach és ifjúsági szakértő kollégánkat.

_dsc0252_eredmeny_1.jpg

 

 

 

 

 

 

András hitvallása szerint:

„Válsághelyzeteink igazi tanítómestereink. Tanulsággá mélyíthetnek minden drámaian megélt tapasztalatot. Azt mutatják meg, hogy már semmi nem maradhat ugyanúgy. Ha pedig sikerül róla végre valakivel beszélgetnünk, a továbblépéshez megláthatunk benne minden fontos támpontot. Akkor is, ha érzelmileg minden összekuszálódott."

A változáshoz szerinte legalább három dolog szükséges: erő, engedély és védelem.
András ebben tud segíteni minden hozzá fordulót, keressék bizalommal!

Kasza Zsuzsanna
Klinikai szakpszichológus
Pszichodráma vezető
Pszichoterapeuta jelölt
A Budai Pszichológus Központ vezetője

kasza-zsuzsanna-mainpage-pic_1.jpg

Kérdések és válaszok a kiégésről

Interjú Szabó Andrással 

Interjú Szabó Andrással, rendelőnk új kollégájával

 

_dsc0252_eredmeny_1.jpg

 Burn out – de ki lehet keveredni belőle

 

 Hogyan vesszük észre, ha életünk lendületet veszít?

Leginkább utólag. Nem feltétlenül akkor, amikor éppen lassulunk… Tulajdonképpen nem a lendületvesztés igazán a baj, hiszen sosem egyféle ritmusban élünk. Hol gyorsabban, hol lassabban zajlik az életünk, és sokszor nincs is befolyásunk a tempóra. Ám a lendületvesztéssel együtt könnyen megijedhetünk… Hiszen a lendületvesztéssel együtt valójában a jól megszokott kapcsolatokban is zavarokat érezhetünk. Egyszerűen nem úgy működnek a dolgaink, ahogy kellenének, ahogy megszoktuk… Valahogy megtorpanunk és megbizonytalanodunk. Mintha rogyadozni kezdene egyszer csak körülöttünk minden, ami fontos számunkra. Ezután már minden apró eltérés, pontatlanság, bárhogyan görcsölünk, sokként hat, és bennünk az ijedelem óriásira duzzadhat. Sorban veszíthetjük el a biztonságos fogódzókat, gyorsan szakadozik a napi rutinunk. És ezek a szakadozások ellen egyre inkább tehetetlennek érezzük magukat. Attól kezdünk tartani, hogy ez már többé mindig így marad. Mintha nem csupán a biztonságunkat veszítenénk ilyenkor el, hanem vele a jövőt, mindent, az értelmét a dolgainknak… Mintha egyedül, mintha magunkra maradtunk volna. Pont akkor, amikor szükségünk lenne azokra, akik nagyon fontosak számunkra…

 Van adat arról, hogy a kiégés elsősorban milyen személyiségtípusokat veszélyeztet?

A kérdésre konkrét választ jelentő adatot én nem ismerek. Persze ettől még lehetett erre irányuló vizsgálat. De alig hiszem, hogy az ilyen módon esetlegesen szerzett adatok, információk a személyiségtípusokra vonatkozóan általános érvényű következtetéseket eredményeznének…

Ha a kérdés igazából azt firtatja, lehetnek-e olyan személyiségtípusok, amelyeket kevésbé veszélyeztet a burn out, akkor azt kell mondanom, hogy, ismereteim szerint, nem lehetnek. Megítélésem szerint ugyanis nem személyiségtípus alapján, hanem egy sajátos, kudarcosnak megélt állapot révén jöhet létre a kiégés.

A kiégés elhatalmasodása során leginkább az ember napi tevékenységének beszűküléséről, megrekedéséről és különféle zavarairól, illetőleg az érintett ember interakcióinak disszonanciájáról és eltorzulásáról van szó. Ez az állapot pedig nem válogat a személyiségtípusok között.  Ebben az állapotban a külső és/vagy belső nyomás, másként feszültség, ha úgy tetszik, stressz az érintettek számára szinte elviselhetetlenné válik, és megzavarja az ember tájékozódását, gondolkodását és kommunikációját…

 Képességeinknek és erősségeinknek mekkora szerepe van a burn out elkerülésében?

Képességeink és erősségeink azonosítása és kihasználása alighanem meghatározó elvárásunk lehet önmagunk számára. Ezek azok a személyes tényezők ugyanis, amelyek révén, hosszabb távon, tényleges előnyre tehetünk szert, mindezek következtében ugyanis eredményesebbek és sikeresebbek lehetünk. Valóban fontos tehát mindezeket jól ismernünk, és velük feltétlenül érdemes foglalkoznunk. 

Ezek a jellemzők a kiégés időszakában ugyanakkor az érintettek számára alig vagy egyáltalán nem jól érzékelhetők. Egyszerűen ilyenkor nem úgy élik meg az emberek, hogy lennének erősségeik, vagy, hogy jók a képességeik. A létrejött állapot a kiégett ember számára ugyanis alapvetően kudarcos, és éppen a saját képességeiben és teljesítményében csalatkozott leginkább.

A burn out ember kiégettsége igazából nagyon sokféle módon jelentkezhet. Olykor zuhanás élményként megtapasztalható ez az állapot, máskor meg ijesztően hullámozhat velünk minden, amikor egyszer erősödhetnek, egyszer pedig enyhülhetnek a hatások. Olykor elviselhetetlen nyomásként, máskor pedig valószerűtlenül megélt, cél és értelmet vesztett üresség alakjában élhetjük át a kiégésünket.  A burn out személyiség sajátos védekező helyzetbe kerül ilyenkor (akár az egész világgal szemben), amelyet legfeljebb túlélni szeretne. Ám meghaladni mindazt, úgy érezheti, igazán nem képes, sőt talán igazán semmire sem képes…

Képességeink és erősségeink felismerése és kihasználása – megítélésesem szerint - egyrészt a kiégés megelőzésében, másrészt a burn out személyiség újra szervezésében kaphat fontos szerepet. 

 Mennyiben múlik rajtunk az, hogy stressz-mentesen éljünk?

Miközben az emberek nagy része kifejezetten nyugtalan időket él, mégis valahogy a mindezzel együtt járó többletfeszültségeket és többletingereket el akarja nyomni, vagy legalább figyelmen kívül akarja hagyni. Még csak tudomást sem szeretne venni róluk.  Inkább kiszorítja magából ezeket a jószerivel aggodalmaskodásnak is ható jelzéseket, amivel mintha azt szeretné kifejezni, hogy feszültségektől mentesen, ha úgy tetszik, stressz-mentesen akar élni. 

A stressz-mentesség olyan, mondhatni, idealisztikus elvárásunk, amely, szerintem, igazán nem jelentheti azt, hogy el lehetne kerülnünk, hogy stresszel találkozzunk. Egyszerűen számolnunk kell azzal a ténnyel, a napi életünk gyakran generálhat külső és belső feszültségeket, amellyel nekünk kell megbirkóznunk. A feszültségek különben önmagukban egyáltalán nem embertől idegen tényezők. Nem kellene tőlük félnünk, hiszen egyszerűen hozzátartoznak az életünkhöz. A mind untalanul keletkező feszültségek különben is legalább annyira szolgálhatják az embert, mint amennyire korlátozhatják, sőt rombolhatják is. Vagyis a feszültségeknek igazán van helye és szerepe az ember mindennapjaiban. A feszültségekkel való megküzdésünk, illetőleg annak következményeként ténylegesen keletkező feszültségek mértéke talán mindebben a legfontosabb.

Úgy kellene inkább közelítenünk a kérdést, hogy miképpen tudjuk elfogadható, a saját habitusunknak megfelelő, mederben tartani a bennünket érő különféle ingereket, illetőleg az azokkal összefüggésben bennünk keletkező indulatainkat, ha úgy tetszik feszültségeinket. Mindehhez leginkább jó önismeretre, és általunk jól ismert feszültségeket szabályozó és feldolgozó, esetleg elvezető módszerekre van szükségünk. Ezek pedig manapság különféle fejlesztő csoportok segítségével elsajátíthatók.

Rajtunk leginkább az múlik, hogy időben felismerjük, és önismeretünk segítségével lehetőleg elkerüljük az indokolatlannak, szükségtelennek vélt, komolyabb stressz-terheléssel járó helyzeteket. Úgy javíthatjuk ugyanakkor a különféle stressz-hatásokkal való találkozásban a saját pozíciónkat, hogy alaposan felkészülünk rá, vagyis szakemberek segítségével elsajátítjuk, tudatossá tesszük a stressz-hatások feloldásának, illetőleg kiváltásának módszereit.

 Hogyan maradhatunk motiváltak?

Kiégéskor hamar érezhetjük azt, hogy mintha teljesen elveszítettük volna az erőnket, amitől eddig a napi teendőinket saját elvárásaink szerint el tudtuk végezni. Mintha egy csapásra célt és értelmet vesztett volna minden. Ilyenkor aztán gyakran az elvesző motiváltsággal magyarázzuk mindazt, ami történt velünk. Talán azt is gondoljuk, ha a motiváltságot visszaszerezzük, vagyis újra motiváltak leszünk, minden a helyére kerül és minden olyan lesz, mint régen. Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerű lenne.  

A burn out személyiség kiégése idején olykor lehet, hogy éppen az erőteljes nyomássá, szigorú belső paranccsá dermedt motiváltság „foglya” lesz. Ezt és még annyi minden mást elébb el kell engedni majd ahhoz, hogy a célt és értelmet vesztő, egyre inkább ellehetetlenülő, védekező állapotból az ember változni, változtatni legyen képes.

Kiégéskor ugyanis a motiváltság (vagy annak a hiánya) sajátos kényszerélménnyé válhat, amely inkább a burn out személyiség újraszervezésekor kaphat ismét értelmet és talán újrafogalmazott tartalmat. A személyiség újraszervezése azonban egy hosszabb folyamat, amelyben az adott életvitel szinte minden komponense újragondolandó, és újra teremtendő. Mindebben a folyamatban ugyanakkor arra is készülnünk kell, hogy nem maradhat, nem működhet minden ugyanolyan módon, mint előtte. Változásokra, változtatásokra lesz szükség, amely részben vagy akár egészben is érintheti azt, hogy igazán mire vagyunk képesek, és miképpen lehetünk a jövőben motiváltak.

http://www.budaipszichologus.hu/pszichologusaink-munkatarsaink/szabo-andras 

 

A pesszimizmus előnyei

Vajon tényleg vannak előnyei a pesszimizmusnak?

 Kiderül az alábbi NLCafén megjelent cikkből, ahol a táplálkozási zavarokban jártas kolléganőnk,   Katona Etelka véleményét kérdezték.

 

Evészavarok I. Rész: Miért alakul ki?

 

photo-1527586564728-2d25e5db1cf8.jpeg

Az evészavarok kialakulása mögött rengeteg tényező húzódik meg, ilyen például az öröklődés, a környezet, a kultúra és a család. Nincs egyértelmű „felelős”, komplex folyamatok okozzák a problémát. Személyfüggő, hogy melyik tényező milyen befolyással bír, de azt már bizonyították, hogy a család és a közvetlen környezet nagyobb kockázatot jelent, mint a média (Polivy & Herman, 2002). Kutatások azt mutatják, hogy az anorexiások családjában sokkal jellemzőbb a személyek közötti távolságtartás, a nagyfokú merevség. A bulimiásoknál inkább a konfliktuskerülés jellemző (Szalai, 2014). Az evészavarosok családjábann bizonyos tulajdonságok hajlamosító tényezőként szolgálhatnak a betegség kialakulásában, pl.: a túlvédő szülők, az érzelmi instabilitás, a teljesítménykényszer és a perfekcionizmus. Általánosságban véve jellemző az evészavarral küzdő családokra, hogy a kommunikáció nehézkes, a családtagok nem tudják egymás felé közölni szükségleteiket, érzelmeiket. Kisebb a családon belüli összetartás, nem tudnak egymáshoz fordulni probléma esetén. Az evészavaros egyén gyakran kételkedik saját értékeiben és abban is, hogy számíthat másokra. Ennek oka lehet a bizonytalan kötődés és a szülői bánásmód. Mindkét tényező hatással van az énképre, amelynek sérülése szintén kockázatot jelent a zavar kialakulásában (Perry, Silvera, Neilands, Rosenvinge, & Hanssen, 2008). Mindenki számára fontos a környezet, a család részéről a pozitív visszacsatolás, törődés és kommunikácó. A pozitív családi légkör és a támogató szülői attitűd csökkenti az evészavar kialakulásának esélyeit (Szalai, 2014). A gyógyulás családi és egyéni szinten is lehetséges. Az étkezési rendellenességek gyökerei egyénenként változóak. A legtöbb esetre azonban igaz, hogy a szeretetteljes attitűd és a segítő, támogató kapcsolatok pozitívan befolyásolják a lefolyás menetét. A beavatkozás szempontjából nagyon javasolt a családterápia, illetve az egyéni terápia egyaránt.

Folyt.köv.

photo-1516660755-1f67a7debcdb.jpeg

Játék és humor a párkapcsolatban

Sokarcú egy párkapcsolat, mindennapjaik minősége is sokmindentől függ. Ezek közül most a játékosság és humor szerepére szeretném felhívni a figyelmet, aminek a rutinná, mókuskerékké vált mindennapok során sok pozitív hatása lehet.

Gyerekként a játék természetünktől fogva életünk része. Az első életévekben bátorítja is környezetünk ezt a felszabadult, kreatív folyamatot, mely rengeteg örömöt okoz. Szociális formáiban sokat tanulunk hogyan lehet kapcsolódni másokhoz, gyakoroljuk az együttműködést, a konfliktuskezelést, s mindezt felszabadultan, terhek nélkül. Később, ahogy a társadalom egyre több elvárást támaszt egy fiatallal szemben, már kevesebb idő jut a játékra, “komolyabb” dolgokkal kell foglalkozni. Egyre kevésbé lehetünk spontának, nem játszhatunk akárhogy és bármikor kedvünkre, ehelyett el kell köteleződnünk a tanulás és munka kötöttebb formái mellett. A párok életében is megismétlődik ez valamelyest, hiszen a kezdeti felhőtlen ismerkedés, játékos együttlét után szükségszerűen jön a közös élet és felelősségek kialakítása, amely sok esetben háttérbeszorítja a párok gyermeki oldalát, a spontán együttlétet.

Szerencsére azért nem végletes ez, sőt! Sok pár számol be arról, hogy mennyit segít a problémák és napi nehézségek kezelésében ha tudnak spontán, játékos módon kapcsolódni egymáshoz, találkozni. A közös együttlét játékos, nevetéssel teli formái az agy jutalmazó rendszerét beindítják, erősítik a kötődést, feltöltenek energetikailag, oldják a stresszt. Leveheti egy nehézség súlyát azzal, hogy a másikkal közössen ránevetünk akár magunkra, akár közös életünk zökkenőire. Segít felülemelkedni a harcokon, új dolgokba kezdeni, új megoldásokat találni. Emellett új, örömteli élményeket ad, ami észrevétlenül mélyíti és gazdagítja érzelmi kapcsolódásunkat, elégedettségünket párunkkal, ami a mérleget a pozitív felé billentheti ha a kapcsolatunkra gondolunk. Márpedig ha krízisről van szó, sokszor a kíméletlen egyenleg dönti el, hogy akarunk-e maradni a másikkal. Érdekes tapasztalat e tekintetben, hogy baráti kapcsolataink mélysége is nagyon függ attól, hogy mennyire kapcsolódik a bennünk élő gyermek a másikéval: találkozik-e azon részünkkel a másik, aki a ‘legelejétől’ velünk van, akik legbelül vagyunk. Nem is olyan meglepő hát, hogy életreszóló szoros barátságok sokszor iskoláskorban köttetnek. Nem meglepő hát az sem, hogy ha párok ‘gyermekként, játszva’ talákoznak, akkor párkapcsolatok ugyancsak életreszólóan köttetnek.

Szerző: Dr. Tóth Máté, 

play.jpeg

süti beállítások módosítása