Játék és humor a párkapcsolatban

2018. június 12. - Katona Etelka

Sokarcú egy párkapcsolat, mindennapjaik minősége is sokmindentől függ. Ezek közül most a játékosság és humor szerepére szeretném felhívni a figyelmet, aminek a rutinná, mókuskerékké vált mindennapok során sok pozitív hatása lehet.

Gyerekként a játék természetünktől fogva életünk része. Az első életévekben bátorítja is környezetünk ezt a felszabadult, kreatív folyamatot, mely rengeteg örömöt okoz. Szociális formáiban sokat tanulunk hogyan lehet kapcsolódni másokhoz, gyakoroljuk az együttműködést, a konfliktuskezelést, s mindezt felszabadultan, terhek nélkül. Később, ahogy a társadalom egyre több elvárást támaszt egy fiatallal szemben, már kevesebb idő jut a játékra, “komolyabb” dolgokkal kell foglalkozni. Egyre kevésbé lehetünk spontának, nem játszhatunk akárhogy és bármikor kedvünkre, ehelyett el kell köteleződnünk a tanulás és munka kötöttebb formái mellett. A párok életében is megismétlődik ez valamelyest, hiszen a kezdeti felhőtlen ismerkedés, játékos együttlét után szükségszerűen jön a közös élet és felelősségek kialakítása, amely sok esetben háttérbeszorítja a párok gyermeki oldalát, a spontán együttlétet.

Szerencsére azért nem végletes ez, sőt! Sok pár számol be arról, hogy mennyit segít a problémák és napi nehézségek kezelésében ha tudnak spontán, játékos módon kapcsolódni egymáshoz, találkozni. A közös együttlét játékos, nevetéssel teli formái az agy jutalmazó rendszerét beindítják, erősítik a kötődést, feltöltenek energetikailag, oldják a stresszt. Leveheti egy nehézség súlyát azzal, hogy a másikkal közössen ránevetünk akár magunkra, akár közös életünk zökkenőire. Segít felülemelkedni a harcokon, új dolgokba kezdeni, új megoldásokat találni. Emellett új, örömteli élményeket ad, ami észrevétlenül mélyíti és gazdagítja érzelmi kapcsolódásunkat, elégedettségünket párunkkal, ami a mérleget a pozitív felé billentheti ha a kapcsolatunkra gondolunk. Márpedig ha krízisről van szó, sokszor a kíméletlen egyenleg dönti el, hogy akarunk-e maradni a másikkal. Érdekes tapasztalat e tekintetben, hogy baráti kapcsolataink mélysége is nagyon függ attól, hogy mennyire kapcsolódik a bennünk élő gyermek a másikéval: találkozik-e azon részünkkel a másik, aki a ‘legelejétől’ velünk van, akik legbelül vagyunk. Nem is olyan meglepő hát, hogy életreszóló szoros barátságok sokszor iskoláskorban köttetnek. Nem meglepő hát az sem, hogy ha párok ‘gyermekként, játszva’ talákoznak, akkor párkapcsolatok ugyancsak életreszólóan köttetnek.

Szerző: Dr. Tóth Máté, 

play.jpeg

A bejegyzés trackback címe:

https://budaipszichologus.blog.hu/api/trackback/id/tr6614043132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása