Az evészavarok kialakulása mögött rengeteg tényező húzódik meg, ilyen például az öröklődés, a környezet, a kultúra és a család. Nincs egyértelmű „felelős”, komplex folyamatok okozzák a problémát. Személyfüggő, hogy melyik tényező milyen befolyással bír, de azt már bizonyították, hogy a család és a közvetlen környezet nagyobb kockázatot jelent, mint a média (Polivy & Herman, 2002). Kutatások azt mutatják, hogy az anorexiások családjában sokkal jellemzőbb a személyek közötti távolságtartás, a nagyfokú merevség. A bulimiásoknál inkább a konfliktuskerülés jellemző (Szalai, 2014). Az evészavarosok családjábann bizonyos tulajdonságok hajlamosító tényezőként szolgálhatnak a betegség kialakulásában, pl.: a túlvédő szülők, az érzelmi instabilitás, a teljesítménykényszer és a perfekcionizmus. Általánosságban véve jellemző az evészavarral küzdő családokra, hogy a kommunikáció nehézkes, a családtagok nem tudják egymás felé közölni szükségleteiket, érzelmeiket. Kisebb a családon belüli összetartás, nem tudnak egymáshoz fordulni probléma esetén. Az evészavaros egyén gyakran kételkedik saját értékeiben és abban is, hogy számíthat másokra. Ennek oka lehet a bizonytalan kötődés és a szülői bánásmód. Mindkét tényező hatással van az énképre, amelynek sérülése szintén kockázatot jelent a zavar kialakulásában (Perry, Silvera, Neilands, Rosenvinge, & Hanssen, 2008). Mindenki számára fontos a környezet, a család részéről a pozitív visszacsatolás, törődés és kommunikácó. A pozitív családi légkör és a támogató szülői attitűd csökkenti az evészavar kialakulásának esélyeit (Szalai, 2014). A gyógyulás családi és egyéni szinten is lehetséges. Az étkezési rendellenességek gyökerei egyénenként változóak. A legtöbb esetre azonban igaz, hogy a szeretetteljes attitűd és a segítő, támogató kapcsolatok pozitívan befolyásolják a lefolyás menetét. A beavatkozás szempontjából nagyon javasolt a családterápia, illetve az egyéni terápia egyaránt.

Folyt.köv.